2014. 05. 28. Általános kihallgatás – Visszatekintés a szentföldi útra

Általános kihallgatás

Ferenc pápa visszatekintése
szentföldi zarándokútjára

Szent Péter tér
2014. május 28. (szerda)
(Letölthető pdf, epub és mobi formátumban.)

 

 

 

 

Kedves Testvérek! Jó napot!

Amint tudjátok, az elmúlt napokban zarándoklaton voltam a Szentföldön. Nagy ajándék volt ez az egyház számára, hálát adok érte Istennek. Ő vezetett engem arra az áldott földre, amely szemtanúja volt Jézus történelmi jelenlétének, és ahol a zsidóság, a kereszténység és az iszlám szempontjából alapvető események zajlottak. Szeretnék újfent szívből köszönetet mondani Fouad Twal pátriárkának, a különféle rítusú püspököknek, a papoknak és a szentföldi kusztódia ferenceseinek. Ezek a ferencesek kiváló emberek! Nagyon szépen dolgoznak! Hálásan gondolok a jordániai, izraeli és palesztinai állami vezetőkre is, akik oly nagy udvariassággal, mondhatni barátsággal fogadtak, továbbá mindazokra, akik közreműködtek abban, hogy e látogatás megvalósulhasson.

1. E zarándoklat fő célja az volt, hogy megemlékezzünk a VI. Pál pápa és Athénagorasz pátriárka történelmi találkozásának ötvenedik évfordulójáról. Az volt az első alkalom, amikor Péter egyik utóda meglátogatta a Szentföldet: ezzel VI. Pál, a II. vatikáni zsinat idején, megkezdte korunk pápáinak Olaszországon kívüli utazásait. Róma püspökének és Konstantinápoly pátriárkájának az a prófétai gesztusa mérföldkövet jelentett a keresztények egysége felé tartó fájdalmas, de ígéretes úton, amelyen azóta jelentős előrelépések történtek. Ezért találkozásom Bartholomaiosz őszentségével, Krisztusban szeretett testvéremmel, a látogatás csúcspontját jelentette. Együtt imádkoztunk Jézus sírjánál; velünk volt III. Theophilosz, Jeruzsálem görög ortodox pátriárkája és Nourhan örmény apostoli pátriárka, valamint a különböző egyházak és közösségek érsekei, püspökei, állami vezetők és sok hívő. Azon a helyen, ahol elhangzott a feltámadásról szóló híradás, tanúi voltunk a Krisztus tanítványai közt még meglévő megosztottságokból fakadó sok keserűségnek és szenvedésnek; és valóban fájdalmas ezt látni, fáj az ember szíve miatta. Még mindig megosztottak vagyunk. Éppen azon a helyen, ahol elhangzott a feltámadásról szóló híradás, ahol Jézus életet ad nekünk, mi még némileg megosztottak vagyunk. De főként azon a szertartáson, amely tele volt kölcsönös testvéri szeretettel és megbecsüléssel, erősen éreztük a feltámadt jó pásztor hangját, aki minden bárányát egy nyájba akarja összegyűjteni; éreztük a vágyat a még mindig nyílt sebek begyógyítására és a teljes közösség felé vezető út kitartó folytatására. Most még egyszer, miként az előző pápák tették, bocsánatot kérek mindazért, amivel hozzájárultunk e megosztottság kialakulásáért, és kérem a Szentlelket, hogy segítsen begyógyítanunk a sebeket, amelyeket testvéreinknek okoztunk. Mindnyájan testvérek vagyunk Krisztusban, Bartholomaiosz pátriárkával barátok, testvérek vagyunk, és az a közös akaratunk, hogy együtt haladjunk, megtegyünk mindent, amit mától fogva megtehetünk: együtt imádkozni, együtt dolgozni Isten nyájáért, keresni a békét, óvni a természetet…, annyi minden van, ami összeköt minket. És mint testvérek, haladnunk kell előre.

2. E zarándoklat másik célja az volt, hogy bátorítsam abban a térségben a haladást a béke felé, amely egyidejűleg Isten ajándéka és az emberek munkája. Ezt tettem Jordániában, Palesztinában, Izraelben. Mindig zarándokként, Isten és az ember nevében tettem, szívemben mély együttérzéssel annak a földnek gyermekei iránt, akik már túl régóta együtt élnek a háborúval, és joguk van, hogy végre rájuk köszöntsenek a béke napjai!

Ezért buzdítottam a keresztény hívőket, hogy nyílt és tanulékony szívvel engedjék, hogy a Szentlélek „felkenje” őket, hogy egyre inkább képesek legyenek az alázat, a testvériség és a kiengesztelődés gesztusait végbevinni. A Lélek lehetővé teszi, hogy ezen magatartásformák szerint viselkedjenek a mindennapi életben más kultúrájú és vallású emberekkel, és így a béke „kézműveseivé” váljanak. A békét házilag készítjük! A béke nem gyári termék, nem. Azon minden nap dolgozni kell, saját két kezünkkel, valamint nyitott szívvel, hogy elérkezzen hozzánk Isten ajándéka. Ezért buzdítottam a keresztény hívőket, hogy engedjék „felkenni” magukat a Szentlélek által.

Jordániában megköszöntem a hatóságok és a nép elkötelezettségét a háborús területekről érkező számos menekült befogadására. Olyan humanitárius elkötelezettségről van szó, amely megkívánja és megérdemli a nemzetközi közösség állandó támogatását. Meghatott a jordániai nép nagylelkűsége, az, hogy befogadják a sok menekültet, akik a háború miatt elhagyják otthonukat. Az Úr áldja meg ezt a befogadó népet, bőségesen áldja meg! Nekünk pedig imádkoznunk kell, hogy az Úr áldja meg ezt a befogadókészséget, és kérnünk kell minden nemzetközi szervet, hogy segítse ezt a népet a befogadásban.

Zarándoklatom során másutt is bátorítottam az érintett hatóságokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket és csökkentsék a közel-keleti térség feszültségeit, különösen a sokat szenvedett Szíriában, továbbá arra is, hogy keressék az igazságos megoldást az izraeli-palesztin konfliktusra. Ezért meghívtam Izrael és Palesztina elnökét, akik mindketten a béke emberei és munkásai, hogy jöjjenek el a Vatikánba, és imádkozzanak velem együtt a békéért. Titeket pedig kérlek, ne hagyjatok magunkra minket: imádkozzatok sokat, hogy az Úr megadja nekünk a békét, adja meg a békét annak az áldott földnek! Számítok imáitokra. Erősen imádkozzatok, sokat imádkozzatok ebben az időszakban, hogy eljöjjön a béke.

3. Ez a szentföldi zarándoklat egyben alkalom volt arra, hogy megerősítsem hitükben a keresztény közösségeket, amelyek sokat szenvednek, és kifejezzem az egész egyház háláját a keresztények jelenlétéért abban a térségben és az egész Közel-Keleten. Ezek a testvéreink a remény és a szeretet bátor tanúi, „só és világosság” azon a földön. Hit- és imaéletükkel, nagyra becsült oktatási és segélynyújtási tevékenységükkel a kiengesztelődés és a megbocsátás szolgálatában állnak, és hozzájárulnak a társadalom javához.

Ezzel a zarándoklattal, mely az Úr valódi kegyelme volt, a remény szavát kívántam elvinni, ugyanakkor én is részesültem belőle! Azoktól a testvérektől és nővérektől kaptam, akik remélnek „minden remény ellenére” (vö. Róm 4,18), oly sok szenvedés közepette is, mint azok, akik a konfliktusok miatt menekülni kényszerültek hazájukból, akiknek hátrányos megkülönböztetésben és üldöztetésben van részük Krisztusba vetett hitük miatt a világ különféle tájain. Továbbra is álljunk mellettük! Imádkozzunk értük, imádkozzunk a Szentföld és az egész Közel-Kelet békéjéért! Az egész egyház imája támogassa a keresztények teljes egység felé vezető útját is, hogy a világ higgyen Isten szeretetében, amely Jézus Krisztusban eljött, hogy közöttünk lakozzék.

Most pedig arra kérlek mindnyájatokat, hogy imádkozzunk együtt Máriához, a béke királynőjéhez, a keresztények egységének királynőjéhez, az összes keresztények anyjához: adja meg nekünk a békét, az egész világnak, és kísérjen bennünket az egységnek ezen az útján.

 

 

(Tőzsér Endre SP fordítása)

 

© Libreria Editrice Vaticana, 2014.

© Tőzsér Endre SP, 2014.