2014. 08. 06. Általános kihallgatás – Katekézis az egyházról (3.) – Új szövetség és új nép

Általános kihallgatás

Ferenc pápa katekézise az egyházról (3.):
Új szövetség és új nép

VI. Pál-terem
2014. augusztus 6. (szerda)
(Letölthető pdf, epub és mobi formátumban.)

 

 

 

 

Kedves Testvéreim és Nővéreim, jó napot kívánok!

A korábbi katekézisekben láthattuk, hogy az egyház egy nép, olyan nép, amelyet Isten türelemmel és szeretettel készített elő, és mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy ehhez a néphez tartozzunk. Ma azt az újdonságot szeretném kiemelni, amely ezt a népet jellemzi: valóban új népről van szó ugyanis, amelynek alapja az az új szövetség, amelyet életének feláldozásával az Úr Jézus kötött. Ez az újdonság nem tagadja le az addig megtett utat és nem áll szemben vele, hanem előrébb viszi és beteljesíti azt.

1. Van egy nagyon jelentős összekötő személy az Ó- és Újszövetség között: Keresztelő János. A szinoptikus evangéliumokban ő „előfutár”, aki előkészíti az Úr eljövetelét, felkészíti a népet a szív megtérésére és Isten immár közeli vigasztalásának befogadására. János evangéliumában ő „tanú”, aki segít felismernünk Jézusban azt, aki a magasságból jön, hogy megbocsássa bűneinket és népét jegyesévé, az új emberiség kezdetévé tegye. „Előfutárként” és „tanúként” Keresztelő János központi szerepet játszik az egész Szentírásban, mivel hidat képez az Ószövetség ígérete és annak beteljesedése, a próféciák és Jézus Krisztusban való megvalósulásuk között. Tanúságtételével János kijelöli számunkra Jézust, felszólít, hogy kövessük őt. És köntörfalazás nélkül megmondja nekünk, hogy ehhez alázatra, bűnbánatra és megtérésre van szükségünk. János alázatra, bűnbánatra és megtérésre hív bennünket.

2. Ahogyan Mózes szövetséget kötött Istennel a Sínai-hegyen kapott törvény jegyében, úgy Jézus egy a Galileai-tó partja melletti hegyről adja át tanítványainak és a tömegnek a nyolc boldogsággal kezdődő új tanítást. Mózes a Sínai-hegyen adja a törvényt, Jézus pedig, az új Mózes szintén hegyen, ott, a Galileai-tó partja mellett. A boldogságok jelentik azt az utat, amelyet Isten mutat válaszként az emberben meglevő boldogság iránti vágyra. Ezek tökéletesítik az Ószövetség parancsait. Hozzá vagyunk szokva, hogy megtanuljuk a tízparancsolatot – nyilván mindnyájan tudjátok, hiszen megtanultátok hittanórán –, a boldogságokat viszont nem szoktuk emlékezetünkbe idézni. Próbáljuk csak meg felidézni és a szívünkbe vésni őket. Csináljuk azt, hogy én felsorolom őket, ti pedig mindegyiket megismétlitek. Rendben?

Az első: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” [Megismétlik.]

„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” [Megismétlik.]

„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” [Megismétlik.]

„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” [Megismétlik.]

„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” [Megismétlik.]

„Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.” [Megismétlik.]

„Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” [Megismétlik.]

„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” [Megismétlik.]

„Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam.” Segítek: [megismétli az emberekkel együtt] „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam.”

„Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!” [Megismétlik.]

Ügyesek vagytok! De figyeljetek: adok egy házi feladatot. Vegyétek kezetekbe az evangéliumot, azt, amelyiket magatoknál tartotok… Emlékeztek ugye, hogy egy kisméretű evangéliumot mindig magatoknál kell tartanotok, zsebetekben, táskátokban, mindig, azt, amelyiket otthon is használtok. Máté evangéliumának elején, az ötödik fejezetben megtaláljátok a boldogságokat. Ma vagy holnap otthon olvassátok el. Megteszitek? [Igen! – válaszolják.] Olvassátok el, hogy ne felejtsétek el, mert ez az a törvény, amelyet Jézus nekünk ad! Megteszitek? Köszönöm.

Ezekben a szavakban megtaláljuk mindazt az újdonságot, amelyet Jézus hozott. Jézus egész újdonsága benne van ezekben a szavakban. A boldogságok ugyanis Jézus arcképét, az ő életformáját tárják elénk. Jézus boldogmondásai mutatják meg a valódi boldogsághoz vezető utat, amelyen mi is végighaladhatunk a Jézustól kapott kegyelem segítségével.

3. Az új törvényen túl Jézus azt a „jegyzőkönyvet” is átadja nekünk, amelynek alapján megítéltetünk majd. A világ végén megítéltetünk. Melyek lesznek a hozzánk intézett kérdések? Milyen mérce alapján ítéltetünk meg? Az alapján, amit Máté evangéliumának huszonötödik fejezetében találunk. Mára tehát az lesz a feladatotok, hogy olvassátok el Máté evangéliumának ötödik fejezetét, ahol a boldogságok találhatók, illetve a huszonötödik fejezetet, ahol az a jegyzőkönyv, azok a kérdések vannak, amelyeket az ítélet napján intéznek majd hozzánk. Nem hivatkozhatunk majd a címeinkre, képesítéseinkre vagy kiváltságainkra. Az Úr akkor ismer fel bennünket, ha mi felismertük őt a szegényekben, az éhezőkben, a szűkölködőkben és kirekesztettekben, a szenvedőkben és magányosokban… Ez az egyik alapvető ismérve keresztény életünknek, és Jézus arra hív, hogy nap mint nap ehhez mérjük magunkat. Elolvasom tehát a boldogságokat, és elgondolkodom, milyennek kell lennie keresztény életemnek, azután lelkiismeret-vizsgálatot tartok Máté huszonötödik fejezete alapján. Mindennap: ezt és ezt tettem… Ez jót tesz nekünk! Ezek egyszerű, de konkrét dolgok.

Kedves barátaim, az új szövetség ebben áll: felismerjük, hogy Krisztusban körülölel minket Isten irgalmas, együtt érző szeretete. Ez tölti el szívünket örömmel, és ez teszi életünket szép és hiteles tanúságtétellé Isten szeretetéről minden testvérünk számára, akivel napjaink során találkozunk. Ne felejtsétek el a házi feladatokat! Máté evangéliumának ötödik és huszonötödik fejezete. Köszönöm, hogy meghallgattatok!

 

(Tőzsér Endre SP fordítása)

© Libreria Editrice Vaticana, 2014. augusztus 12.

© Tőzsér Endre SP, 2014.