Az ölelés – A Cenacolo Közösség története

Magyarul is megjelent a reményvesztett, utat tévesztett fiataloknak otthont adó  Elvira anya „Az ölelés” című könyve a Szent István Társulatnál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez az első alkalom, hogy az egész világon elterjedt Cenacolo Közösség alapítója elmeséli rendkívüli élettörténetét: hivatását, a fiatalok érkezését, sajátos pedagógiájának kialakulását, a Cenacolo Közösség alapértékeit és fejlődését.

Csodálatos könyv, mélyen megérint. Szerzője nem tud írni-olvasni. Amit az életről, az emberről, Istenről tud, azt mind tapasztalatból tudja. Egy valamihez viszont nagyon ért: szeretni.

Elvira anya: Az ölelés – A Cenacolo Közösség története, Szent István Társulat, Budapest, 2016, 174 oldal + színes képmelléklet. 1950 Ft.

 

Rita Agnese Petrozzi, akit sokan csak Elvira nővérként, Elvira anyaként vagy a „drogosok nővéreként” ismernek, 1937. január 21-én született az olaszországi Sora faluban, Lazio tartományban. A II. világháború alatt családja Alessandriába költözik, a háború utáni nyomorúságos körülmények között pedig ő lesz egész családjának „szolgálója”. Tizenkilenc évesen belép a Szeretet Nővéreinek kolostorába Borgaro Torinesében, ahol az Elvira nevet kapja. A hetvenes évek közepén erős késztetést érez arra, hogy életét a magukra hagyott, a család melegét nélkülöző fiataloknak szentelje. Sokáig kell várnia, míg engedélyt kap rá. 1983. július 16-án az észak-olaszországi Saluzzóban megalapítja a Cenacolo Közösséget, amely nemcsak szociális vagy jótékonysági intézmény, hanem elsősorban a hit megélésének helye, ahol Isten irgalmasan átölelő szeretete révén valóságos újjászületések és feltámadások történnek.

 

Az évek folyamán csatlakoznak Elvira nővérhez fiatal önkéntesek, családok, olyan fiúk és lányok, akiket arra hív meg Isten, hogy életüket egészen a szeretetre szomjas, gyógyulásra szoruló fiatalok kísérésére szenteljék. Az első – egyházmegyei szintű – elismerést 1998 pünkösdjén kapta meg a közösség, a nemzetközivé válást követően pedig a Világiak Pápai Tanácsa hívők nemzetközi magántársulásaként ismerte el. A Cenacolo Közösségnek jelenleg több mint hatvan testvérisége van, tizennyolc országban: ingyenesen fogadnak be sok ezer rászoruló, élettől megpróbált fiatalt. Egy női szerzetescsalád is létrejött körükben: a Feltámadás Misszionárius Nővérei. A nyolcvan év körüli Elvira nővér a közösség saluzzói anyaházában él, ő az egész Cenacolo vonatkozási pontja. Az imádságnak, a fiatal nővérek képzésének és a testvériségek látogatásának szenteli napjait.

 

„Én csak egy szegény, egyszerű nő vagyok, akit az irgalmas Isten arra hívott, hogy hajoljak le a mai fiatalok sebeihez. Nincs sem tanultságom, sem műveltségem ahhoz, hogy mélyenszántó és nagy ívű beszédet tartsak, de nagy öröm tölt el, amiért igazán tanúsíthatom, hogy én vagyok az első, aki csodálkozik mindazon, ami a mai napig végbement – lépésről lépésre – közösségünk életében. Hogyan találhattam volna ki én egy ilyen történetet? Én vagyok az első, aki ámulva-bámulva nézem, és örülök, hogy élő részese lehetek. Minden anélkül történt, hogy én észrevettem volna, fejest ugrottam Isten irgalmasságába, nekigyürkőztem, hogy szeressek, szeressek, szeressek… és szolgáljak!” (Elvira nővér)

 

Isten irgalmassága nem elvont eszme, hanem konkrét valóság! Ahogyan a mennyei Atya irgalmas, úgy kell nekünk is irgalmasnak lennünk egymás iránt. Mindenkinek rá kell találnia az irgalmasság oázisára!” (Ferenc pápa)