Ferenc pápa videoüzenete

Ferenc pápa videoüzenetben köszöntötte mindazokat, akik 2014. november 29-én részt vettek a megszentelt élet évének megnyitása alkalmából tartott imavirrasztáson a római Santa Maria Maggiore-bazilikában.

 

 

 

 

 

Kedves testvérek és nővérek!

Bár az egyetemes egyháznak nyújtott szolgálatom miatt fizikailag távol vagyok [apostoli látogatáson Törökországban], lélekben mégis nagyon közel érzem magam minden megszentelt férfihoz és nőhöz ennek az évnek a kezdetén, amelyet a megszentelt életnek kívántam szentelni.

Szeretettel köszöntöm a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának minden tagját, továbbá mindazokat, akik részt vesznek az imavirrasztáson a Santa Maria Maggiore-bazilikában, a Boldogságos Szűz, a Salus Populi Romani anyai oltalma alatt. Veletek együtt köszöntöm a világon élő és munkálkodó valamennyi megszentelt férfit és nőt.

Ezen alkalommal első szavam az Úr iránti háláé azért az értékes ajándékért, amelyet a megszentelt élettel az egyháznak és a világnak adott. A megszentelt élet éve legyen alkalom arra, hogy Isten népének valamennyi tagja köszönetet mondjon az Úrnak – akitől minden jó származik – a megszentelt élet ajándékáért, kellőképpen megbecsülve azt.

Kedves megszentelt testvéreim és nővéreim, nektek is szeretném kifejezni hálámat azért, amik vagytok és amit tesztek az egyházban és a világban. Intenzív időszak legyen ez számotokra, amikor az egész egyházzal közösen ünneplitek meg hivatásotok ajándékát és új lendületet adtok prófétai küldetéseteknek.

Ma is megismétlem, amit már többször mondtam nektek: „Ébresszétek fel a világot! Ébresszétek fel a világot!” Hogyan?

Helyezzétek Krisztust életetek középpontjába! Mivel életetek alapszabálya „követni Krisztust, miként az evangélium tanítja” (Perfectae caritatis, 2.), a megszentelt élet lényege az, hogy személyesen átadjuk magunkat neki. Kedves megszentelt személyek, állandóan keressétek őt, keressétek az ő arcát, ő legyen életetek középpontja, hogy élő emlékezetévé váljatok „annak a módnak, ahogyan Jézus, a megtestesült Ige az Atyával és a testvérekkel való kapcsolatában élt és cselekedett” (Vita consecrata, 22.)!

Pál apostolhoz hasonlóan engedjétek, hogy Jézus meghódítson titeket, vegyétek át az ő érzelmeit és életformáját (vö. uo. 18.); engedjétek, hogy keze megérintsen, hangja vezessen, kegyelme támogasson titeket (vö. uo. 40.)! Ez nem könnyű: engedni, hogy keze megérintsen, hangja vezessen, kegyelme támogasson titeket.

És Krisztussal együtt mindig az evangéliumból induljatok ki! Tegyétek életformátokká, fordítsátok le a mindennapi konkrét tettek egyszerű, következetes nyelvére, s így majd ellen tudtok állni annak a kísértésnek, hogy ideológiává alakítsátok! Az evangélium „fiatalon” tartja, sőt időszerűvé és vonzóvá teszi életeteket és a küldetéseteket. Az evangélium jelentse azt a szilárd talajt, amelyen bátran haladhattok előre! Mivel az a feladatotok, hogy az evangélium „élő exegézise” legyetek, kedves megszentelt személyek, az evangélium legyen életetek és küldetésetek alapja és legfőbb viszonyítási pontja!

Lépjetek ki biztonságot nyújtó otthonaitokból, és induljatok el a ma élő férfiak és nők perifériái felé! Hogy képesek legyetek erre, engedjétek, hogy Krisztus találkozzon veletek! A vele való találkozás arra fog indítani titeket, hogy találkozzatok másokkal, és el fog vezetni titeket a legnagyobb szükséget szenvedőkhöz, a legszegényebbekhez. Jussatok el a legtávolabbi területekre, melyek az evangélium világosságára várnak (vö. Evangelii gaudium 20.)! A határterületeken éljetek! Ehhez szükségetek lesz virrasztásra, hogy fel tudjátok fedezni a Lélek újdonságait; tisztánlátásra, hogy átlássátok az új határterületek összetettségét; megkülönböztetésre, hogy felismerjétek eljárásotok megfelelő formáját és korlátait; valamint a valóságba való belebocsátkozásra, „megérintve Krisztus szenvedő testét az ő népében” (uo. 24.).

Kedves testvérek és nővérek! Számos nehézséggel kell szembenéznetek, de ezek azért vannak, hogy felülemelkedjünk rajtuk. „Realisták vagyunk anélkül, elvesztenénk örömünket, merészségünket és reménnyel teli odaadásunkat. Ne engedjük elrabolni missziós erőnket” (uo, 109.)!

Mária, az asszony, aki Isten misztériumát szemléli a világban és a történelemben, az okos asszony, aki készségesen és gyorsan segít másoknak (vö. Lk 1,39), és ekképpen minden misszionárius tanítvány példaképe, kísérjen bennünket a megszentelt élet folyamán, melyet az ő anyai oltalmába ajánlunk.

Mindnyájatokra, akik részt vesztek az imavirrasztáson a Santa Maria Maggiore-bazilikában, és valamennyi megszentelt férfira és nőre szívből adom áldásomat, és kérlek titeket, hogy imádkozzatok értem.

Az Úr áldjon és Mária oltalmazzon titeket!

 

Fordította: Tőzsér Endre SP