Rashajok, papok, szerzetesek

Rashajok, papok, szerzetesek – Istenes emberek a cigányok között

Szerkesztette: Tar Éva

Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, Budapest, 2014, 134 oldal.

 

 

 

 

 

 

 

 

„A cigányoknak stabil istenhitük van, amelyet sokszor fogadalmakkal, zarándoklatokkal élnek meg. Isten léte nem kérdés számukra, a benne való hit családi örökség.” Az azonban már korántsem mindennapi dolog, hogy egy cigány közösségből valaki papnak, szerzetesnek álljon. Számolnia kell a család és a tágabb közösség kétkedésével, ellenszenvével. És persze sok nehézséggel, megpróbáltatással. Mint ahogy annak a papnak a dolga sem egyszerű, akit hivatása a cigányok közé szólít.

Miért indulnak el néhányan mégis ezen az úton? Hogyan élik meg a kirekesztést, a bizalmatlanságot? Hogyan válhatnak egy cigány közösség (lelki) vezetőjévé? Kötetünkben ezekre a kérdésekre „istenes” emberek életútját bemutatva keressük a választ. Munkájuk, hivatásuk példát adhat arra is, hogyan lehet segíteni a cigány–magyar konfliktusok feloldását a mindennapokban.

 

 

Lukács Ágnes könyvismertetője

A jezsuita rend által fenntartott Párbeszéd Házában évek óta működik Hofher József SJ és Szabóné Kármá n Judit vezetésével egy Cigánypasztorációs Műhely, ahol a roma kérdés elsősorban nem etnikai, nem politikai, de még csak nem is szociális, hanem felebaráti kérdés. A műhelyt látogató szakmai és laikus közönség időről időre körüljárja, milyen szerepet vállalhat az egyház a romák társadalmi beilleszkedésében, és hol van a helyük gyülekezeti közösségeinkben. Ebben a műhelyben született meg a gondolat, hogy cigány származású papok, szerzetesek történetét megismerjék és megismertessék a nyilvánossággal, olyan nem roma plébánosokéval együtt, akik cigány közösségekben munkálkodnak. Utóbbiak mindennapjainak bemutatását azért tartották fontosnak a szerkesztők, mert ők már ismerik a titkát, „hogyan lehet testvérként együtt élni cigány közösségekkel”. Az interjúkat Vojnitsné Kereszty Zsuzsa pszichológus és Békési Ágnes szociológus készítették.

Hofher József, aki a katolikus cigánypasztoráció meghatározó személyisége, az előszóban a romákkal való első találkozását osztja meg. Csobánkai szolgálati idejének leírásából kiderül, micsoda finomhangolást igényel egy-egy közösség viszonyrendszerének megismerése. Hangsúlyozza, hogy az egyszerű plébánosból „rashaj”-já (cigány nyelven „pap”, a „mi papunk”) válni csak nyitottsággal lehet.

Vojnitsné Kereszty Zsuzsa a könyv első lapjain többek között arról ír, végzetes hiba, hogy bár a cigányság hazánk legnagyobb etnikai csoportja, nem ismerjük őket igazán: „nem ülünk egymás asztalánál, nem osztjuk meg egymással életünk történéseit”. A könyv hasábjain felelevenedő kilenc élettörténet lehetőség arra, hogy bepillantást nyerjünk egy tőlünk gondolatban talán távol, de a valóságban nagyon is közel lévő világba. A bevezető gondolatok után öt roma származású és négy nem cigány, de romák körében munkálkodó lelki ember elindulását, mindennapjait, örömeit és kihívásait ismerjük meg.

Balázs József életútját a szabolcsi, ablaktalan putriból az Egri Hittudományi Főiskolán át egészen a borsodbótai plébániáig követjük nyomon. Az úton egy vilyvitányi özvegyasszony indította el, aki a 11 éves cigány fiút egy nap kézen fogta, és elvitte a templomba. „Úgy kell nekünk kereszténynek lennünk, hogy mások is megkívánják tőlünk a kereszténységet” – mondja.

Somos László kaposfői plébános cigánypasztorációban végzett munkájában a görög katolikus Sója Miklós szavait vallja magáénak: „Legyél minél többet a cigányok között, és ha nagy, irgalmas szíved van, akkor fogod tudni, hogy mit kell csinálnod! Ha nincs nagy, irgalmas szíved, mondhatok neked bármit.” Hangsúlyozza, hogy nincs üdvözítő recept, minden roma közösség más és más, ezért különösen fontos a helyi családok hagyományainak megismerése.

A kántorjánosi születésű Lakatos Péter a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola elvégzése után több északkelet-magyarországi településen szolgált, többek között Hodászon. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársa, doktorandusz, a romani–magyar kétnyelvűségből fakadó iskolai hátrányokat vizsgálja. Rávilágít, hogy az istenhit jelentős szerepet játszhat a romák pozitív önértékelésének kialakulásában.

Lankó József alsószentmártoni plébános neve ismerősen csenghet a baranyai beás cigányok közt végzett munkája miatt. Részt vett többek között a mánfai Collegium Martineum megalapításában, és számos baranyai tanoda kialakításában. Arról mesél, milyen út vezetett idáig.

Egy herencsényi romungró családból származó fiú hivatásválasztásában jelentős szerepet játszott egy helyi plébános, akinek élete példaértékű volt számára.

Csonka Csaba több romamissziós állomás után ma Taron szolgál. „A diplomamunkámat tehát nyugodtan a sarokba dobhatjuk, ugyanezt tehetjük minden nagy okossággal is. A törődés, a szeretet a lényeg. Az, ahogyan szeret az ember. Ez működik. Nem kell ehhez doktorátus sem” – vallja.

Gergely Dezső papként, és mentálhigiénés szakemberként is közbenjárt – elsősorban – a budapesti romákért. Dolgozott a HÍD Családsegítő és Módszertani Központban, az Amari Sunto Marija („A mi Máriánk”) cigánymissziós alapítvány alapítója, vezetője.

Orsós Mózes iskolatársai unszolására kezdte el látogatni a hittanórákat, ma bencés szerzetes. „Senki sem próféta a maga hazájában…” – interpretálja sajátos sorsát, hiszen az ő hivatásválasztása egyben azt is jelentette, hogy megszakadt a kapcsolata nem vallásos családjával.

Egy tótkomlósi oláhcigány család gyermekeként nőtt fel Gávodi Róbert, aki 18 éves korában döntött a papi hivatás mellett. Elhatározását gyermekkori egyházi élményei alapozták meg. A szegedi szeminárium elvégzése után most Opusztaszeren plébános, valamint a felsőoktatásban tanuló roma fiatalokat támogató Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium lelkésze. „Ha már Isten erre a szolgálatra hívott meg, és ha már cigány származású vagyok, úgy éreztem, fontos, hogy cigányokkal is foglalkozzak. Közülük való vagyok, s kötelességem támogatni őket, ahogy tudom” – mondja.

A kárpátaljai születésű Povpa Valér a magyarországi baptisták kárpátaljai missziója által és egy helyi római katolikus özvegyasszonnyal folytatott beszélgetések révén került közel a valláshoz, végül a ferences rend mellett köteleződött el. Jelenleg egy budai kolostorban házfőnökhelyettes.

Az egyházak társadalmi felelősségvállalása a romák irányában nem új keletű, de az utóbbi évtizedben kezdett intézményes kereteket, tudatos formát ölteni. Ennek része például a 2011-ben megalakult Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat is, amely a négy hazai történelmi egyház összefogásával jött létre, és amelynek elindításában Hofher József szintén kulcsszerepet játszott. Az előszóban azt írja a könyv szereplőiről: „Adjunk hálát Istennek értük, azért, hogy volt bátorságuk meghívottnak lenni, s azért, hogy mernek tevékenyen dolgozni a cigány-magyar megbékélés érdekében.”

 

Forrás: Vigilia 2014/11, 879–880.

 

Megrendelhető:

http://jezsuitakonyvek.hu/index.php/tuz-es-lelek/product/view/12/59