Bikfalvi Géza: Magyar jezsuiták történeti névtára 1853–2003

Adatok
Cím: 
Magyar jezsuiták történeti névtára 1853–2003
Szerző: 
Bikfalvi Géza
Kiadó: 
Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM), Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány
Hely: 
Budapest
Év: 
2007
Oldalszám: 
279
ISBN: 
978 963 9662 01 8
Sorozat: 
METEM Könyvek 53.

 

ELŐSZÓ

Amikor Loyolai Szent Ignác és első társai 1540-ben megfogalmazták a kis társaságnak a céljait, kiemelték, hogy akárhová készek elmenni az evangéliumot hirdetni, „akár a törökökhöz, vagy bármilyen más hitetlenekhez, beleértve az Indiáknak nevezett vidékeken élőket” is. Néhány évvel később távoli vidékeken, köztük újonnan felfedezett földrészeken voltak megtalálhatók a jezsuiták, de Európa népeiről sem feledkeztek el. A rendi felfogásban az evangélium hirdetése együtt járt az adott kor társadalmi és kulturális életének figyelemmel kísérésével és – lehetőségeikhez képest – tevékeny alakításával. Jezsuiták egymást követő nemzedékei ezért aprólékos buzgósággal örökítették meg tapasztalataikat, megfigyeléseiket, értékeléseiket írásbeli beszámolókban is. A rend közel fél évezredes története során így gazdagodtak folyamatosan a levéltárak, melyek a mai kutató számára az egyháztörténet mellett a kultúra- és civilizációtörténet jelentős forrásaként is szolgálnak.

Az elmúlt másfél évszázad magyar jezsuitáinak történeti névtárát lapozgatva nem meglepő, ha ugyanez a dinamizmus mutatkozik meg a magyar jezsuiták sorsának egészén és az egyes rendtagok életében is. A kötetben sorakozó tömör életrajzi adatok változatos életutakat sejtettnek. Ami közös: újabb kori történelmünk néha könyörtelen kényszerei közepette Istennek adott emberek hirdették az evangéliumot szavaikkal és tetteikkel templomban, iskolában, tudományos vagy kulturális tevékenységgel, szegények, betegek vagy menekültek feltűnést nem keltő gondozásával.

A most megjelenő kötet jelentőségét növeli, hogy a magyarországi jezsuita levéltárakat nem kímélték a történelem pusztító erői, s a történeti anyag több ízben szenvedett helyre nem állítható veszteségeket. A hiányt, hogy a magyar rendtartománynak gazdag múltja nem tárulhat maradéktalanul a szemünk elé, enyhíti a legfontosabb adatok e jól használható összefoglalása, mely alapvető referenciaműként bővíti a kutató rendelkezésére álló eszköztárat.

Köszönet e katalógus összeállítójának, Bikfalvi Gézának pontos, türelmes munkájáért. Az elkészült kiadvány hűen tükrözi, hogy a szerkesztő könnyen, gyakorlatiasan használható forrást kívánt a történész közösség szolgálatába állítani. így a kötet nemcsak tartalmában, de szándékában is méltó folytatója a P. Lukács László, P. Polgár László és P. Szilas László nevéhez köthető, nemzetközileg ismert magyar jezsuita történész nemzedék munkájához.

A jezsuita rend 2006-ban ünnepli Xavéri Szent Ferenc és Pierre Favre születésének 500., Szent Ignác halálának pedig 450. évfordulóját. A hármas jubileum évére készülve bizalommal bocsátom útjára e történeti névtárat, s ajánlom az olvasónak, aki számára nem közömbös a magyar jezsuiták múltja, tevékenysége és történelmi hatása.

Budapest, 2005. december 3. Xavéri Szent Ferenc ünnepén

P. Lukács János SJ