Borián Tibor SP, Koltai András, Legeza László: Piaristák

Adatok
Cím: 
Piaristák
Szerző: 
Borián Tibor SP, Koltai András, Legeza László
Kiadó: 
Mikes Kiadó
Hely: 
Budapest
Év: 
2007
Oldalszám: 
80
ISBN: 
978 963 8130 71 6
Sorozat: 
Szerzetesrendek a Kárpát-medencében

 

A szöveget Borián Tibor SchP (Kalazanci Szent József, rendházak) és Koltai András (egyetemes és magyarországi rendtörténet, kislexikon) írta.

A kötetet Legeza László tervezte.

A kötet Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója születésének 450. évfordulójára készült.

 

ELŐSZÓ

FORRÁS ÉS FOLYAM

1. Az elmúlt század egyik jelentős katolikus megújulási mozgalma a forrásokhoz való visszatérést szorgalmazta mind a teológiában, mind az egyház életének más területein. Így például a szerzetesi közösségek is szívesen rendezik megújulási törekvéseiket az alapító eredeti meglátásához – szaknyelven „karizmájához” – történő visszatérés vonatkozási rendszerébe.

Egy fiatal piarista 1956 novemberének végén rendalapítónk ünnepére, patrociniumra készülve így tette föl magának és rendtársainak a kérdést:

„Mit tenne itt most Kalazancius? – Így vetődött föl bennem a kérdés, hirtelen és élesen, először október 24-én reggel, a forradalom első és izgalmas éjszakája után, amikor ott álltam az iskola lépcsőházában, ahol az ávósokat lefegyverezték. A földön köröskörül géppisztolyhüvelyek, letépett vállpántok és rangjelzések, ronggyá rugdalt tányérsapkák. A falról, két-emeletnyi magasságot betöltve a régi kápolna oltárképéről Kalazancius hajolt, kezében nyitott könyvet tartva, változatlan nyugalommal, kemény arcvonások közt bujkáló mosollyal s valami letagadhatatlanul spanyolos eleganciával képbeli védencei és minden korok piarista diákjai fölé. […] Vajon az igazi, hús-vér Kalazancius továbbra is itt maradna könyvvel a kezében a gyerekek között? Vagy másfelé nézne? S ha eltűnne a mosolyos gyerekszagú képről, hová menne, hol állna munkába?” (http://szepi.hu/piarista/nemethy.htmi)

1956-ban drámai erővel ütötte szíven rendtársunkat ez a kérdés, de a kérdésben foglalt feladat nemcsak rendkívüli állapotokban szólítja meg a szerzetest. Megújulásra törekvő korokban pedig, mint amilyen a miénk is, szinte minden nap szembesülünk vele: mit tenne itt most Kalazancius, hová menne, hol állna munkába?

2. A kötet, amelyet kezében tart az olvasó, számvetés arról, milyen feleletet adtak elődeink e kérdésre. Olykor büszkélkedünk a válaszaikkal, a magyarországi rendtörténettel; van is rá okunk. Máskor követelményeket olvasunk ki belőle, amelyeknek nehezen tudunk megfelelni; erre is van okunk. S az is előfordul, hogy elhibázottnak ítéljük a feleleteiket. Ha ilyesmit látunk, igyekszünk nem megítélni őket, hanem tanulni a hibáikból, a hibáinkból.

A mércét nem szabad az utólag már mindig jobban látható lehetőségek alapján beállítani – azzal embertelen elvárásokat támasztanánk velük és önmagunkkal szemben. A mérce a kezdet, az eredet, a forrás: mit tenne itt most Kalazancius? Ez a mérce nem embertelen, ez a mérce édes, ez a teher könnyű.

Miért is? Azért, mert akárcsak a többi rendalapító esetében, Kalazancius életében is azt látjuk, hogy akkor volt a legszabadabb, amikor megszületett a szívében a válasz Isten hívására. Szükséget és ínséget látott a maga környezetében, amelyre a lelkiismerete alapján választ adott. Lelkes és másokat is lelkesítő választ, amely mozgósította egész lényét, minden adottságával és képességével együtt. „Rómában megtaláltam Isten szolgálatának legjobb módját: ezeknek a szegény gyerekeknek a segítését. Nem is hagyom el semmiért a világon.”

Mérjük hát nyugodtan a forrás tisztaságához ezt a folyamot! Érdemes tudatosítanunk, hogy ezzel nemhogy nem ártunk neki, hanem éppen így helyezzük a megfelelő összefüggésbe. így kerülünk vele mi is éltető kapcsolatba, így segíthet minket, mai szemlélőket is megújulásunkban.

3. Azzal a reménnyel bocsátjuk útjára ezt a kiadványt, hogy segíti az olvasót olyan emberekkel találkozni, akik egész életükben arra törekedtek, hogy megtalálják Isten szolgálatának ezt a számukra legjobb módját. Azzal a meggyőződéssel tesszük ezt, hogy e találkozások az olvasót is ugyanebben segítik majd: abban az igyekezetében, hogy egyre szabadabban, egyre inkább önmagaként adhasson választ Isten hívására.

2007 szeptemberében, rendalapítónk születésének 450. évfordulóján.

Urbán József

 

 

Szerzetesrendek a Kárpát-medencében
Mikes Kiadó, Budapest

 

Baziliták, 1993.
Bencések, 1996.
Pálosok, 1996.
Ciszterciek, 1997.
Máltaiak, 1999.
Kartauziak, 2001.
Premontreiek, 2002.
Piaristák, 2007.