Illés Pál Attila, Zágorhidi Czigány Balázs (szerk.): A domonkos rend Magyarországon

Adatok
Cím: 
A domonkos rend Magyarországon
Szerző: 
Illés Pál Attila, Zágorhidi Czigány Balázs (szerk.)
Kiadó: 
PPKE BTK, METEM, DRGY
Hely: 
Piliscsaba, Budapest, Vasvár
Év: 
2007
Oldalszám: 
573
ISBN: 
978 963 9662 21 6
Sorozat: 
Rendtörténeti Konferenciák 3.

BEVEZETÉS

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Új- és Legújabbkori Történeti Tanszékén az elmúlt esztendőkben eltervezett és elindított rendtörténeti konferenciák sorozatába illeszkedett a 2003. október 27-28-án A domonkos rend kultúrateremtő szerepe az újkorban címmel megrendezett tudományos ülésszak. A rendezvény ugyanakkor folytatása volt a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény által Vasváron 2001-ben megkezdett konferenciasorozatnak is (az első konferencia anyaga megjelent a Tanítvány. A magyar domonkosok lapja 2001/2. számában); míg azonban a vasvári konferenciák elsősorban a középkorra fókuszáltak, a piliscsabai Campuson megrendezett program legfontosabb célja az volt, hogy nagyobb nyilvánosságot adjon a domonkos vonatkozású kutatásoknak, és egyúttal ráirányítsa a figyelmet a rendtörténet kevésbé feldolgozott új- és legújabb kori szakaszára.

A magyar domonkosok története nem tartozik a hazai egyháztörténet jól feldolgozott fejezetei közé, annak ellenére sem, hogy az egyik legkorábbi modern értelemben vett rendtörténeti munkát éppen ez a rend tudhatja magáénak (Sigismundus Ferrarius: De rebus Ungaricae provinciae Ordinis Praedicatorum. Bécs, 1637.). Csak kivételes tudós személyiségek (Pfeiffer Miklós, Iványi Béla, Harsányi András) és kivételes alkalmak (a rend alapításának hétszázadik évfordulója 1916-ban, vagy Árpád-házi Margit szentté avatási ügye az 1940-es években) tudták ideiglenesen a rend gazdag múltja irányába fordítani a hazai tudományosságot, nagyobb lélegzetű összegzésre azonban nem került sor.

A második világháború után a kommunista rezsim berendezkedésével természetesen ez a néhány tudós is hallgatásra kényszerült, és már kivételes alkalmak sem adódtak rendtörténeti kérdések felvetésére. Jelképes értékű az a tény, hogy a korábbi kutatások összegzése titokban, a tudományos kutatás elől hosszú évtizedekre elrejtve éppen a rend szempontjából legnehezebb időszakban készült el: Implom Lajos (1903–1969), aki a szétszóratás idején a rend tartományfőnöke volt, könyvtári segédmunkásként írta meg a középkori magyar rendtartomány történetét (a terjedelmes, szinte valamennyi publikált adatot feldolgozó kézirat évek óta kiadásra készen áll).

Természetesen mindig is voltak a magyar irodalom- és művelődéstörténetnek olyan kérdései (kezdve az Ómagyar Mária-siralomtól á középkori prédikációs irodalmon át magyar nyelvű kódexeinkig), amelyeknél megkerülhetetlenek voltak a domonkos vonatkozások. A művészettörténet, ezen belül is leginkább az építészettörténet is többször irányította a figyelmet a rendtörténet felé, gondoljunk csak az ötvenes évek végétől kezdődő Margit-szigeti ásatásokra vagy a budai Szent Miklós-kolostor hatvan-hetvenes években zajló feltárására. A néprajztudomány a vallásos társulatok, mindenekelőtt a rózsafüzér társulatok kapcsán érintett domonkos vonatkozásokat. Bármilyen jelentős eredményeket is hoztak azonban ezek a kutatások, a szorosabb értelemben vett rendtörténet feldolgozását nem mozdították jelentősen előbbre.

Maga a történettudomány csak olyan egyedi esetekben találkozott a rendtörténettel, mint például Fügedi Erik 1970-es években – francia mintára – megfogalmazott elmélete a koldulórendek és a 13. századi városfejlődés összefüggéseiről. Ilyen alkalmakkor szembesülhettek a kutatók azzal a nyomasztó problémával, hogy a modern elméleteket több évtizedes, esetleg évszázados feldolgozásokkal lehet csak megtámogatni (Fügedi többnyire Ferrarira és Pfeifferre hivatkozott). Ezek a kérdések újra és újra felszínre hozták a rendtörténeti kutatások hiányosságait, és egyre erőteljesebben fogalmazták meg az igényt a rend hazai múltjának módszeres feltárására.

Mindezek után számunkra is meglepő volt az a sokszínűség, amely domonkos rendtörténeti konferenciánkat jellemezte. Előadóink tárgyalták a rend férfi és női ágának történetét, továbbá azokat a kérdéseket, amelyek a harmadrendet, valamint a rendhez kapcsolódó vallásos társulatokat és lelkiségi mozgalmakat érintik. Foglalkoztak a rendtartomány XVI. századi felbomlásának okaival, a XVII. századi újjászervezési kísérletekkel, a XIX. század végén és a XX. század elején tapasztalható megújulási kezdeményezésekkel, valamint a kommunista hatalom egyházellenes tevékenységének rendi vonatkozásaival.

Tudományos tanácskozásunkat nem szűkítettük le az egyháztörténet területére, a történészek mellett művelődés- és irodalomtörténészek, könyvtárosok, levéltárosok, néprajzosok, művészettörténészek és más olyan szakemberek is adtak elő, akiknek kutatómunkája valamilyen ponton érintkezik a domonkos rendtörténettel. A hazai kutatókon kívül cseh, lengyel és szlovák szakemberek is megszólaltak a konferencián, s ennek révén a magyar domonkos rendtörténet – főleg annak legújabb kori szakasza – közép-európai dimenzióba került.

A konferencián elhangzott előadások többsége megtalálható a kötetben, sőt ezek sora kiegészült néhány olyan dolgozattal, amely 2003-ban a Kolostorok, szerzetesek, szentek című vasvári rendtörténeti konferenciára készült, valamint néhány további munkával, amely időközben került a szerkesztők látókörébe.

Több mint kilencven éve, 1916-ban jelent meg A Szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből című emlékkönyv, amely a rend alapításának hétszáz éves évfordulójára készült. A Horváth Sándor által szerkesztett kötet a kor tudományos színvonalán, sokrétűen mutatta be a rend múltját és korabeli életét. A jeles évforduló óta a domonkos rendről nem jelent meg hasonló munka Magyarországon. Reméljük, hogy jelen kötetünk hozzájárul ahhoz, hogy ismét megélénküljenek a rendtörténeti kutatások, és a rend ilyen szempontból is méltóképpen készülhessen alapításának nyolcszázadik évfordulójára.

A konferenciakötet hosszas előkészületek után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara, a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség és a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény szakmai együttműködése révén, számos támogató, mindenekelőtt a Szent Domonkos Rend Magyarországi Tartományfőnöksége és a Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációjának anyagi hozzájárulásával jelenhetett meg.

Piliscsaba – Vasvár, 2007. Szent Domonkos ereklyéi átvitelének ünnepén

A Szerkesztők

 

 

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI MŰHELY
Rendtörténeti konferenciák

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Bölcsészettudományi Kar
Történettudományi Intézet Új és Legújabbkori Tanszékének
sorozata

Sorozatszerkesztő: Őze Sándor

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar – Piliscsaba
METEM (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség) – Budapest

ISSN: 1786-8785

1/1. A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára, 2005.
1/2. A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára, 2005.

2. A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig, 2006.

3. A domonkos rend Magyarországon, 2007.

4/1. Decus Solitudinis. Pálos évszázadok, 2007.
4/2. Der Paulinerorden. Geschichte – Geist – Kultur, 2010.
4/3. Formularium maius Ordinis Sancti Pauli Primi Heremite, Textedition des Pauliner-Formulariums aus der ersten Hälfte des 16. Jahrhunderts, 2013
4/4. Pálosaink és Pécs, 2016.

5. A ciszterci rend Magyarországon és Közép-Európában, 2009.

6. A piarista rend Magyarországon, 2010.

7/1. Örökség és küldetés. Bencések Magyarországon, 2012.
7/2. Örökség és küldetés. Bencések Magyarországon, 2012.

8/1. Nyolcszáz esztendős a ferences rend. Tanulmányok a rend lelkiségéről, történeti hivatásáról és kulturális-művészeti szerepéről, 2013
8/2. Nyolcszáz esztendős a ferences rend. Tanulmányok a rend lelkiségéről, történeti hivatásáról és kulturális-művészeti szerepéről, 2013