Koltai András: Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába

Adatok
Cím: 
Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába
Szerző: 
Koltai András
Kiadó: 
Piarista Tartományfőnökség
Hely: 
Budapest
Év: 
2007
Oldalszám: 
275
ISBN: 
978 963 06 3900 2
Sorozat: 
Magyarország piarista múltjából 1.

 

ELŐSZÓ

Ez a kézikönyv sokéves munka eredménye. Megkezdését annak idején merőben gyakorlati célok motiválták. Amikor ugyanis 1994-től a Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltárának (1.3.2. fejezet) levéltárosa lettem, sokszor szembesültem azzal, hogy a levéltárhoz forduló kutatók nem ismerik piarista vonatkozású kutatási témájuk szakirodalmát, amely pedig a hasznos levéltári kutatás alapfeltétele lenne. Ez egyébként némileg érthető, hiszen a rend magyarországi történetére vonatkozó szakirodalom tetemes része nem könnyen hozzáférhető iskolai értesítőkben, különnyomatokban, doktori disszertációs sorozatokban, vagy szűk körben terjesztett rendi kiadványokban került kinyomtatásra, vagy éppenséggel csak gépelt kéziratban volt hozzáférhető. És mindezekről természetesen jól használható bibliográfia sem állt rendelkezésre. így kutató szolgálati ténykedésem egy részét, sőt egyes kutatók esetében teljes egészét a bibliográfiai fölvilágosítás töltötte ki.

A bibliográfia összeállítását tehát azért kezdtem el, hogy ettől a munkától fölszabaduljak. Először egyesítettem a létező, többnyire kéziratos bibliográfiákat, Balanyi György, Friedreich Endre és Nyers Lajos munkáit (ezekről ld. az 1.1. fejezetet), de mintaképül mindvégig – ahogy azt gondolom munkám értő forgatói rögtön észre is fogják venni – Kosáry Domokos magyar történeti bibliográfiái szolgáltak (kosáry, Bevezetés [1951]; kosáry, Bevezetés [1970]). E tekintetben különösen inspirált az a tény, hogy e bibliográfia második kiadása éppen az egyházi levéltárakról szóló kötet előtt akadt el, és munkám megkezdése idején még szó sem volt annak újabb kiadásáról és folytatásáról, amely azóta megvalósult (kosáry, Bevezetés [2000]). A „Kosáry” példájára tehát a bibliográfiai tételek mellé forrás tani és historiográfiai megjegyzéseket fűztem, és a nyomtatott irodalom mellett megkezdtem a piarista vonatkozású levéltári források bemutatását is, amely sok esetben nem volt egyszerű dolog, mivel az 1948-1950 között államosított piarista rendházak és iskolák iratait Magyarországon, Szlovákiában és Romániában különféle állami levéltárak őrzik, az MPRKL anyagának bemutatását a rendezetlenség nehezíti, némely iratok pedig a közelmúltig templomok félreeső zugaiban voltak elrejtve. így a „Kosáry” módszerétől eltérően ebben a munkában a levéltári iratok legtöbb esetben csupán a fondok és állagok szintjén szerepelnek, ennél részletesebb bemutatásukat pedig meghagytam az új Kosáry-bibliográfia (kosáry, Bevezetés [2000]) egyházi levéltárakat tartalmazó kötetének.

Az egyes szerzetesekre vonatkozóan (4.2. fejezet) azonban e kötet sem tartalmazza a levéltári és kézirattári forrásokat (tehát irathagyatékukat és levelezésüket), hanem csakis a nyomtatott irodalmat. Néhány piarista esetében (pl. Dugonics András, Sík Sándor) még a szakirodalom is olyan tetemes, hogy nem vállalkozhattam teljes fölsorolására. Az ő esetükben csak a bibliográfiákat, valamint a fontosabb és piarista vonatkozású művek címét vettem föl.

A rendházakat és szerzeteseket ismertető fejezetek (például a 4.2. és 5.2. fejezetekben) alfabetikus rendben követik egymást. A bekezdéseken belül a címek néhol időrendi, néhol pedig tematikus sorrendben állnak.

Munkám során jöttem rá, hogy létező bibliográfiai hivatkozások nagyon sok esetben hiányosak, vagy félrevezetőek, mivel a már említett „kéziratosság” és „különnyomatosság” miatt ezeknek bibliográfiai értékelése valóban nem mindig egyszerű. Cím alapján azt sem mindig egyszerű eldönteni, hogy egy adott munka egyáltalán piaristákról szól-e. Ezért úgy döntöttem, hogy a bibliográfiába fölvett tételeket magam is kézbe veszem és megnézem. Ettől csak néhány esetben tértem el, főként a cseh és lengyel szakirodalom esetében, amelyek Magyarországon többnyire nem is hozzáférhetők.

Munkám alapvető forrásairól az 1.1. fejezet számol be. Azonfelül elejétől végéig átböngésztem a budapesti Piarista Központi Könyvtár Piaristica gyűjteményének (1.2.3. fejezet) katalógusát, az ott meg nem található tételeket pedig többnyire az Országos Széchényi Könyvtárban vettem kézbe (amely egyébként 1950 után számos államosított piarista rendház könyvtárából is gyarapodott). Találkoztam elveszett folyóiratokkal, bibliográfiai fantomokkal és rejtélyekkel, amelyek közül sok megoldódott, de bizonyára maradtak még munkámnak hiányosságai. Ráadásul a magyarországi piarista rendtörténetre vonatkozó szakirodalom szerencsére rendszeresen gyarapszik. E munka adatgyűjtése 2007 nyarának végén zárult le. Minden fölhasználójának Isten áldását kívánom munkájára.

Ezúton köszönöm meg Homor Ferenc rendtartományi könyvtáros (PKK) állandó önzetlen segítéségét is.

Koltai András

Budapest, 2007. szeptember 30.

 

Magyarország Piarista Múltjából

1. Koltai András: Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába, 2007

2. Böszörményi Géza: A magyar piaristák 1950-ben. Szétszóratás és újrakezdés, 2007

3. Haraszti Mihály: Tatabánya és a piaristák, 2009.

4. Sas Péter (szerk.): A kolozsvári Kalazantinum története 1894–1916, 2009.

5. Miklós Péter (szerk.): A piarista nevelés újraindulása Szegeden 1991–1999, 2013.

6. Szende Ákos: Piarista eszmék és sorsok a 20. századból. Tanulmányok, 2013.

7. Koltai András (szerk.): A magyar piaristák és a Tanácsköztársaság, 2013.

8. Kozicz János, Koltai András (szerk.): Koháry István emlékkönyv. A kecskeméti piarista gimnázium alapításának 300. évfordulójára, 2015.

9. Both Ferenc: Ötven év a temesvári piarista gimnázium történetéből (1885–1935). Műveltség- és kortörténeti tanulmányok, 2015.