Sapientia Füzetek

A szerzetesség mint az imádság iskolája

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2014. március 22-én azonos címmel rendezett tudományos konferencia előadásainak szerkesztett szövegeit tartalmazza.

A tanulmányok szerzői: Megnyitó: Orosz Atanáz, a Miskolci Apostoli Exarchátus püspök exarchája. Előadók: Maximiliano Herráiz García OCD (Ávila), Laczkó Zsuzsa SJC, Varga Kapisztrán OFM, Nárai Éva Sr. Ferenc Mária OSC, Jeges Valéria Mirjam OCD.

 

Stúdium és szerzetesség

A kötet a a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2010. március 20-án rendezett tudományos konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza.

„Bonaventura ismeri a teológiai kontemplációt: az a lelki adomány, amit ’donum intellectus’-nak nevezünk (az értelem adománya), belátást enged a hittel elfogadott dolgok tartalmába. Ennek az adománynak a révén képes az ember felismerni, hogy a dolgok hogyan viszonyulnak a hittitkokhoz, és meglátni ezek belső összefüggéseit. Bonaventura ismeri a kontemplációt úgy is, mint ’donum sapientiae’-t (a bölcsesség adománya): ’cognitio experimentalis divinae suavitatis’ (isteni édesség tapasztalati ismerete). Ebben Istent úgy tapasztalja meg az ember, mint a szeretet teljességét, mint mindenekfölött szeretetreméltó valóságot. Mindkettőnek ugyanaz a tárgya: Isten, de másként közelítik meg, vagy inkább: e két lelki adomány által Isten más-más módon érint meg minket. Mindkettő a ’bölcsesség’ egy-egy formája, azé a tudásé, amely a tiszteletben gyökerezik, és amelyben a felismerés és a szeretet összekapcsolódnak.” (Marianne Schlosser)

Megszenteltség az egyházi mozgalmakban és a megszentelt élet új formáiban

A kötet a a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2009. április 25-én tartott tudományos konferencia előadásainak, tanúságtételeinek szerkesztett változatát tartalmazza.

„A konszekráció valós tartalma egyrészt az, hogy nem csupán Krisztus fiúi mivoltához tesz hasonlatossá minket, mint a keresztség, hanem a földi életéhez, a tanácsok életéhez, melyek Jézus életében az Atya és az emberek iránti odaadásának konkrét kifejeződései. A megszentelt személy újra láthatóvá teszi az egyházban és a világ számára Jézus földi életét ezekben a dimenzióiban. Másrészt a konszekráció teljességet foglal magában, a teljes személyt és egész életét. A szerzetes a szeretet teljességét kívánja élni: a fogadalmak nemcsak azt akarják megszüntetni, ami ellentétes a szeretettel, hanem azt is, ami akadályozhatja a kiteljesedését. A három fogadalom így az ember teljes egzisztenciáját akarja átölelni.” (Deák Hedvig OP)